Intézménymutató:
Maros Mûveszegyuttes /Szekely Nepi Egyuttes (Marosvasarhely)
2002. december 3.
Az EMKE Maros megyei szervezetének hagyományteremtő bálján az idén hetvenedik születésnapját töltő Széllyes Sándort /sz. Mikháza, 1932. júl. 4./, a Maros Művészegyüttes egykori tagját köszöntötték. Az ünnepelt betegsége miatt az nem lehetett jelen a rendezvényen. Széllyes Sándor tanított, évekig munkaszolgálatos volt, ezt követően a marosvásárhelyi konzervgyár alkalmazottja lett. Megalakulása óta nyugdíjazásáig a Székely Népi Együttes énekese (1956-1988), egy ideig művészeti vezetője, sikeres turnék (pl. Szovjetunió, Kína, Észak-Korea, Mongólia) részvevője. A kilencvenes években Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Svédországban, valamint az USA-ban és Kanadában vendégszerepelt számos alkalommal. Széllyes Sándor - amint azt az egyik plakát hirdeti - "a Székelyföld legnagyobb nevettetője", "a világot bejárt, világsikert aratott, humorban gazdag székely góbé". Feledhetetlen fellépéseiért Rákóczi-elismerésben részesült, és megkapta a kanadai Orbán Balázs Egyesület, valamint a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes emléklapját. /Á. Z.: Széllyes Sándor köszöntése. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 3./
2002. december 3.
Az EMKE Maros megyei szervezetének hagyományteremtő bálján az idén hetvenedik születésnapját töltő Széllyes Sándort /sz. Mikháza, 1932. júl. 4./, a Maros Művészegyüttes egykori tagját köszöntötték. Az ünnepelt betegsége miatt az nem lehetett jelen a rendezvényen. Széllyes Sándor tanított, évekig munkaszolgálatos volt, ezt követően a marosvásárhelyi konzervgyár alkalmazottja lett. Megalakulása óta nyugdíjazásáig a Székely Népi Együttes énekese (1956-1988), egy ideig művészeti vezetője, sikeres turnék (pl. Szovjetunió, Kína, Észak-Korea, Mongólia) részvevője. A kilencvenes években Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Svédországban, valamint az USA-ban és Kanadában vendégszerepelt számos alkalommal. Széllyes Sándor - amint azt az egyik plakát hirdeti - "a Székelyföld legnagyobb nevettetője", "a világot bejárt, világsikert aratott, humorban gazdag székely góbé". Feledhetetlen fellépéseiért Rákóczi-elismerésben részesült, és megkapta a kanadai Orbán Balázs Egyesület, valamint a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes emléklapját. /Á. Z.: Széllyes Sándor köszöntése. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 3./
2003. március 18.
Jubileumi tárlattal jelentkezett Marosvásárhelyen a hetven éves Orbán Fülöp Irma textilművész. Pályájának jelentős része, közel két évtized az egykori Székely Népi Együtteshez kapcsolódik, ahol kosztümtervezőként dolgozott. Az akkori igazgatónak, Hajdú Zoltánnak sikerült a legkedvezőbb munkakörülményeket megteremtenie az együttes működéséhez. Hatalmas gyűjtőmunkát végzett akkoriban, ma is többnyire abból él. 1975-ben váratlanul elbocsátották. Orbán Fülöp Irma félszáznyi faliszőnyeget szőtt eddig. /Sz. L.: "Célom a rácsodálkoztatás lenne..." = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 18./
2003. április 10.
Másfél hónap után tért vissza Japánból a Maros Művészegyüttes magyar tánccsoportja. A szervezők két éven át készültek a távol-keleti turnéra, amely végül a Japan Folklore Report művészeti társaságnak köszönhetően jött létre. Ez a szervezet állta mellesleg az együttes költségeit, pluszban pedig 350 millió lejt utalt át a Maros Művészegyüttes számlájára. A tánccsoport 27, egyenként 120 perces nagysikerű előadást tartott Japánban. /Japán turnéról tért vissza a Maros Művészegyüttes. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 10./
2003. május 26.
Backamadaras másodszor adott otthont a Veress Kálmán táncoktató kezdeményezte Vándorcsizma tánctalálkozónak, sorrendben a tizenegyedik ilyen jellegű rendezvénynek. A Nyárád menti néptáncmozgalom fellendülése nagy mértékben köszönhető a Maros Művészegyüttes táncosainak, oktatóinak, köztük Füzesi Albertnek, Fazakas Jánosnak, és a Borókával induló, aztán tucatnyi csoportot, együttest elindító Veress Kálmánnak, azoknak tehát, akik rendszeresen kijárnak tanítani, felpártolnak egy-egy tájegységet, falut, és munkájuk nyomán induló fiatal csoportok, együttesek rendszeres résztvevőivé váltak/válnak a Gyöngykoszorú- találkozóknak. Május 24-én az Ezüstcsizmán a madarasiak mellett nyárádszentbenedeki, szentháromsági és ákosfalvi táncosok léptek fel. Tizenkét éven aluli és felüli kategóriában mérték össze ügyességüket. /Bölöni Domokos: Ezüstcsizma. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./
2003. június 4.
67 éves korában elhunyt Szabó Csaba zeneszerző. Másfél évtizede települt át Marosvásárhelyről Szombathelyre, ahol a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanára volt. Ákosfalván született, Kolozsváron végezte a Zeneművészeti Főiskolát. A régi Székely Népi Együttes mutatta be kórusműveit, népdalfeldolgozásait. Az erdélyi magyar harmóniás énekek a XVIII. századból című munkája elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia 1999. évi milleniumi díját. Zeneművei, szimfonikus alkotásai, vonósnégyesei őrzik a zeneszerző-tudós emlékét. Jún. 5-é helyezik örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. /Metz Katalin: In memoriam Szabó Csaba. = Magyar Nemzet, jún. 4./
2003. június 4.
67 éves korában elhunyt Szabó Csaba zeneszerző. Másfél évtizede települt át Marosvásárhelyről Szombathelyre, ahol a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanára volt. Ákosfalván született, Kolozsváron végezte a Zeneművészeti Főiskolát. A régi Székely Népi Együttes mutatta be kórusműveit, népdalfeldolgozásait. Az erdélyi magyar harmóniás énekek a XVIII. századból című munkája elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia 1999. évi milleniumi díját. Zeneművei, szimfonikus alkotásai, vonósnégyesei őrzik a zeneszerző-tudós emlékét. Jún. 5-é helyezik örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. /Metz Katalin: In memoriam Szabó Csaba. = Magyar Nemzet, jún. 4./
2003. június 7.
Szabó Csaba zeneszerzőtől, zenetudóstól jún. 6-án vettek végső búcsút Budapesten, a Farkasréti temetőben. A Marosvásárhelyről elszármazott alkotó május 23-án, hatvanhét éves korában hunyt el. Szabó Csaba 1936. április 19-én Ákosfalván született. 1959-től 1967-ig a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes karmestere, 1963-87 között pedig a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola adjunktusa volt. Tanári tevékenysége során számos színpadi, énekkari, kamarazenei, szimfonikus zenei alkotást komponált, a főiskolán vetette papírra zeneetnográfiai kutatásainak eredményeit. Társszerzőjével, Seres Andrással közösen adta közre a Csángómagyar daloskönyv című monumentális kötetet, amelyben - mint az előszóban olvasható - "az 1970-80-as évek moldvai sziget- és szórványmagyarsága énekes és hangszeres kultúrájáról, népköltészetéről" adott áttekintést. Szabó Csaba 1988-tól 1991-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanszékvezető docense volt. Elméleti főművét, az Erdélyi harmóniás éneklés a XVIII. században című művét Magyarországra költözése után írta meg; a háromkötetes munka a Magyar Művészeti Akadémia millenniumi pályázatán Arany Díjat nyert. /Elbúcsúztatták Szabó Csaba zeneszerzőt. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 7./
2003. június 7.
Szabó Csaba zeneszerzőtől, zenetudóstól jún. 6-án vettek végső búcsút Budapesten, a Farkasréti temetőben. A Marosvásárhelyről elszármazott alkotó május 23-án, hatvanhét éves korában hunyt el. Szabó Csaba 1936. április 19-én Ákosfalván született. 1959-től 1967-ig a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes karmestere, 1963-87 között pedig a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola adjunktusa volt. Tanári tevékenysége során számos színpadi, énekkari, kamarazenei, szimfonikus zenei alkotást komponált, a főiskolán vetette papírra zeneetnográfiai kutatásainak eredményeit. Társszerzőjével, Seres Andrással közösen adta közre a Csángómagyar daloskönyv című monumentális kötetet, amelyben - mint az előszóban olvasható - "az 1970-80-as évek moldvai sziget- és szórványmagyarsága énekes és hangszeres kultúrájáról, népköltészetéről" adott áttekintést. Szabó Csaba 1988-tól 1991-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanszékvezető docense volt. Elméleti főművét, az Erdélyi harmóniás éneklés a XVIII. században című művét Magyarországra költözése után írta meg; a háromkötetes munka a Magyar Művészeti Akadémia millenniumi pályázatán Arany Díjat nyert. /Elbúcsúztatták Szabó Csaba zeneszerzőt. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 7./
2004. január 14.
Ismét Kolozsváron vendégszerepel a Maros Művészegyüttes. A Sodrásban című műsort jövő héten mutatják be. A művészeti vezető-koreográfus, Könczei Árpád szavait idézve, az előadás címe "szimbolikus, egyrészt az embertelen, száguldó, számunkra, magyarok számára tragikusan kegyetlen huszadik század sodrását, másrészt a tánc sodró lendületét is szimbolizálja. A katonákról szóló táncos történettel szeretnék emléket állítani mindazon honvédeknek, akik az 1848–49-es szabadságharcban, majd Galíciában, Fiuménél, az Isonzónál, a Kárpát-kanyarban, vagy a Don-kanyarban elestek az első- és második világháború alatt." A táncjáték két részből áll. Az első a bemelegítő, amelyben Nyárádselyéből és Nyárádmagyarósról, Marossárpatakról, Válaszútról és Köménytelkéről származó táncokat mutatnak be az együttes tagjai. A második rész a tulajdonképpeni "történet a katonákról". /(béva): Sodrásban. A Maros Művészegyüttes vendégjátéka. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./
2004. május 10.
Máj. 8-án Csittszentivánon a református templomban zajló istentiszteletet követően felszentelték a falu központjában elhelyezett Szentlélek emlékművet. A kopjafaegyüttes – öt faragott kopjafa – felirata magyar, román, német nyelven hirdeti: Csittfalva és a két világháború áldozatainak emlékén őrködik a hit, remény és szeretet. Az emlékművet a helybeli általános iskola tanulói faragták Bandi Dezső néprajzkutató, népművelő irányításával, illetve a faragókört vezető Székely Lajos tanárnak, az emlékmű-állítás kiötlőjének köszönhetően. Értelmiségi találkozó következett, este a csittszentiváni majd a Maros Művészegyüttes Szikra nevű tánccsoportja mutatkozott be. /Járay Fekete Katalin: Kopjafaegyüttes Csittszentivánon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 10./
2004. június 10.
A Maros Művészegyüttes a gyereknézőkre is gondolt, bemutatta a Fehérlófia című, ősi elemeket ötvöző tündérmese táncjáték-változatát. /Járay Fekete Katalin: Táncos mesejáték évadvégen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 10./
2004. augusztus 3.
Második alkalommal tartották meg a Magyarsárosi Kulturális Napokat. Júl. 30-án, a megnyitót követően a helybeli iskolások modern táncot és színdarabot mutattak be, majd a Maros Művészegyüttes szereplését hajnalig tartó táncmulatság követte. A művelődési otthon előtti téren a tavaly épített színpadot az idén meg kellett nagyobbítani. Másnap a bethlenszentmiklósi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet előadását, valamint Bárdosi Ildikó ballada-összeállítását láthatták az érdeklődők. Kozma Albert unitárius lelkész három éve került Magyarsárosra, s azonnal megfogalmazódott benne a falunapok szervezésének ötlete. A történelmi Magyarország területén 76 olyan település létezik, amelynek nevében található a sár, illetve sáros szó. Kozma Albert szeretné létrehozni ezeknek a szövetségét, s ezzel a szándékával már pályázatot nyújtott be a Communitas és az Illyés Alapítványhoz. Kezdeményezését elutasították, tervéről azonban nem tett le. /Nagy Annamária: Álmokat szövő Magyarsáros. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./
2004. szeptember 29.
Szept. 30-án Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában ünnepi hangversenyen köszönti a 75. életévét töltő Szalman Lóránt karnagyot az Állami Filharmónia. Szalman Lóránt jelentős szerepet töltött be Marosvásárhely zenei életében, Ruha Istvánhoz, Terényi Edéhez, Csíky Boldizsárhoz hasonlóan. Kóruskarmesterként műkedvelőket toborzott és létrehozta az egykori Székely Népi Együttes kórusát, így vetve meg alapját a későbbi állami filharmónia kórusának. /(járay): Szalman Lóránt köszöntése. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 29./
2005. április 1.
A Maros Művészegyüttes Nyárádtőn vendégszerepelt a Kalotaszeg című műsorával. A polgármesteri hivatal kifizette az együttes kiszállási költségeit. Nyárádtőn háromezer román és ötszáz magyar él. Nyárádtőn 1963-ban fellépett már egyszer a Maros Művészegyüttes, de akkor nem tudta befejezni műsorát, mert kifütyülték őket. Most viszont zsúfolásig megtelt a kultúrház, nagy sikere volt a magyar táncoknak. /Simon Virág: Nyitottabbak lettünk? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 1./
2005. április 5.
A Földes-ügyről eddig is sokan tudtak, legfeljebb hallgattak róla. Jött azonban egy Stefano Bottoni nevű polgár, és föllebbentette a fátylat az erdélyi közelmúltról. Lett erre nagy fejvakargatás. Pedig az ötvenes években csak annyi történt, hogy az egyik kommunista csoport leszámolt a másikkal. A román hatalom meg akarta szüntetni Kolozsvárnak az erdélyi magyar közművelődésben, irodalmi életben és tanügyben játszott központi szerepét. Erre jó volt első lépésként a marosvásárhelyi kártya. Marosvásárhelyre került a Bolyai Egyetem orvosi és gyógyszerészeti kara, a színművészeti egyetem, megalakult a Filharmónia, a Székely Színház, a Székely Népi Együttes, Bukarestbe vitték a Magyar Népi Szövetséget, a Falvak Népét, létrehozták a Művelődést, a rádió magyar szerkesztőségét, a Romániai Magyar Szót, majd az Előrét. Sütő András pályája ekkor kezdett felívelni, és kinevezték (1950-ben) a Falvak Népe főszerkesztőjének. Ugyanakkor, amikor szülei kuláklistára kerülnek, a lapban megjelennek a kulákellenes írások. Amíg Sütőt menti tehetsége és későbbi tettei, addig a Földest feljelentő másik kettő – Hajdu Győző és Gálfalvi Zsolt – ezt nem hozhatja fel mentségéül. Hajdu Győző három évtizedre lett az Igaz Szó főszerkesztője, hosszú évekig a kommunista párt központi bizottságának tagja, majd a diktátor főmagasztalója. Gálfalvi pedig az Igaz Szó főszerkesztő-helyettese, a marosvásárhelyi Állami Magyar Színház igazgatója, az Előre főszerkesztő-helyettese, a Szocialista Művelődési Tanács nemzeti igazgatóságának vezetője, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürójának tagja, a Hét főszerkesztője, az Írószövetség, majd a Román Televízió vezetőtanácsának tagja. Az 1989-es változás után Gálfalvi Zsolt továbbra is a magas hatalmi szférákban maradhatott. Közben Kolozsvárnak mint az erdélyi magyarság központjának a leépítése folytatódott a fordulat után is. A román hatalom továbbra sem engedélyezte a Bolyai Tudományegyetem újraindítását. Az RMDSZ vezetését pedig kezdetben a bukarestiek ragadták magukhoz. Ma már a döntéshozó kétségen kívül a bukaresti elnökség és a szövetség vezetőségében túlnyomó többségben lévő marosvásárhelyi csoport – Markó Béla, Frunda György, Borbély László, Kelemen Atilla. Kolozsvári nincs benne. /Román Győző: Az ellopott Kolozsvár. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./
2005. május 19.
Az öt erdélyi magyar hivatásos néptáncegyüttes május 18-án kezdődött sepsiszentgyörgyi találkozóján átfogó kép nyílik helyzetükről. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, az Udvarhely Néptáncműhely, a Maros Művészegyüttes, a Nagyvárad Táncegyüttes és a házigazda Háromszék Táncegyüttes a két nap alatt önálló produkcióval mutatkozik be. A hivatásos táncegyüttesek első találkozóját öt esztendővel ezelőtt tartották. A gyakoribb összegző találkozók fontosságát hangsúlyozta Szép Gyula, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, a művelődési főosztály vezetője. Szép Gyula elmondta: elegendő Erdélynek az öt hivatásos néptáncegyüttes, Magyarországon csak négy van, és mind Budapesten. Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója elmondta, a találkozó célja többek között az is, hogy előadásszervezők, szakmabeliek előtt bemutatkozzanak, és meghívásokat kapjanak. /(fekete): Az együttlét jó alkalom a töltekezésre. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 19./
2005. augusztus 13.
Megjelent Székely Dénes koreográfusnak Táncol a székely /Lyra Kiadó, Marosvásárhely/ című könyve. Székely Dénes élete, munkássága összefonódott az egykori marosvásárhelyi Székely Népi Együttes történetével. Évek óta gyűjtötte az anyagot. A könyv kapcsolódik ahhoz a százegynéhány koreográfiához, amit az együttes számára készített. /N.M.K.: Táncol a székely. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./
2005. szeptember 24.
Szeptember 23-án Marosvásárhelyen, a Bernády Házban bemutatták a hetvenéves Székely Dénes, a Székely Népi Együttes egykori táncosa, majd igazgatója Táncol a székely című kötetét. A kiadvány az önéletrajzi vonatkozás mellett felöleli a Székely Népi Együttes történetét, világsikereit, az együttes alakulását követő táncházmozgalom sajátosságait is. Székely Dénes részleteket idézett a kötetből, arról az időszakról, amikor 82 ország résztvevői közül a népi együttes hat aranyérmet hozott haza Marosvásárhelyre. /Nagy Botond: Táncol a székely. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./
2005. november 23.
A Fehér Megyei Alkotói, Kutatói és Néphagyományőrző Központ szervezésében november 20-án különböző nemzetiségeket felvonultató műsort rendeztek Gyulafehérváron, a Művelődési Házban. Főleg magyar, de szász, cigány és román együttesek is felléptek. Kiemelkedő volt a Maros Népi Együttes. A Bethlen Gábor Kollégium fiatal táncegyüttese a magyarlapádi hagyományőrzőkkel együtt, magyarlapádi szüreti kalákát mutatott be. Amikor magyar szöveg is elhangzott a színpadon, több helyről is bekiabálták: „beszéljetek románul!”. /Bakó Botond: Fehér megye. Multikulturális előadás Gyulafehérváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./
2006. január 10.
Egy gyászjelentés tudatta a december 12-i Népújságban, hogy a közönség egyik kedvence, a népdal és magyar nóta egyik kiváló tolmácsolója, Balogh Dénes örökre elment. Temetésén kevesen vettek örök búcsút tőle. Torma Irma olvasói levelében megkérdezte, hol voltak a népdal- és nótaszerető emberek, hol van a Maros Művészegyüttes vezetősége, az együttesbeli volt kollégái, ők nem jöttek el a temetésére. Régi jó barátja, Varró Domokos emlékezett meg az elhunytról, Alsóboldogfalva szülöttjéről. Balogh Dénest 72. évében, 2005. december 10-én érte el a halál. Az alsóboldogfalvi temetőben nyugszik örökre. Számára kedves volt Marosvásárhely, de még kedvesebb a szülőfalu határa. Úgy 40 évvel ezelőtt éppen kaszált az út mentén és dalolt, amikor egy arra járó személygépkocsi a közelében megállt és elhívták, énekeljen a marosvásárhelyi Székely Népi Együttesnél. Több ezer helységben több ezer népdal csendült fel Balogh Dénes előadásában, színpadokon, előadásokon, rádióban. /Varró Domokos: In memoriam Balogh Dénes. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 10./
2006. január 10.
Egy gyászjelentés tudatta a december 12-i Népújságban, hogy a közönség egyik kedvence, a népdal és magyar nóta egyik kiváló tolmácsolója, Balogh Dénes örökre elment. Temetésén kevesen vettek örök búcsút tőle. Torma Irma olvasói levelében megkérdezte, hol voltak a népdal- és nótaszerető emberek, hol van a Maros Művészegyüttes vezetősége, az együttesbeli volt kollégái, ők nem jöttek el a temetésére. Régi jó barátja, Varró Domokos emlékezett meg az elhunytról, Alsóboldogfalva szülöttjéről. Balogh Dénest 72. évében, 2005. december 10-én érte el a halál. Az alsóboldogfalvi temetőben nyugszik örökre. Számára kedves volt Marosvásárhely, de még kedvesebb a szülőfalu határa. Úgy 40 évvel ezelőtt éppen kaszált az út mentén és dalolt, amikor egy arra járó személygépkocsi a közelében megállt és elhívták, énekeljen a marosvásárhelyi Székely Népi Együttesnél. Több ezer helységben több ezer népdal csendült fel Balogh Dénes előadásában, színpadokon, előadásokon, rádióban. /Varró Domokos: In memoriam Balogh Dénes. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 10./
2006. február 3.
Február elsején a Maros Művészegyüttes lépett fel Nagyenyeden, a múlt év decemberében Marosvásárhelyen bemutatott új műsorával. Újdonság volt a sok tematikus tánc, valamint a táncok közé iktatott „állóképek” sorozata. A műsor összeállítása, valamint a koreográfia Varga János munkája, a zenét Moldován H. István és Rossa László írta, tánckarvezetők Kovács Ildikó és Füzesi Albert. Az együttes új műsorát már több helyen bemutatta, például Aranyosgyéresen, Tordán és Dicsőszentmártonban. Szeretnének eljutni Erdély minden fontosabb vidékére, és lehetőleg Magyarországra is. /Bakó Botond: A Maros Művészegyüttes Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./
2006. február 4.
Könczei Árpád Sepsiszentgyörgyön 1995 februárjáig, öt évig vezette a Háromszék Néptáncegyüttest, majd átköltözött Budapestre. 1995 februárjától a Duna Televízió szerkesztőjeként dolgozik, mondta el a vele készült beszélgetésben. Azóta visszajár, többek között Sepsiszentgyörgyre is, a színházhoz, de régi együtteséhez is. Jó kapcsolata alakult ki Bocsárdi Lászlóval, rendszeres munkatársa lett, Könczei írta a zenét. De nemcsak vele dolgozott, hanem a gyergyószentmiklósi Figurával is, s Parászka Miklóssal a Csíki Játékszínben, Kövesdi István rendezéseinél is közreműködött, négy különféle szatmári darabhoz is szerezhetett zenét. A Háromszék együttes sorra mutatta be Könczei táncjátékait, az Ábelt, a színházzal közösen a Vérnászt, Orza Calin Tündérálom című művét, s az Ördögváltozás Csíkban címűt. Könczei különösen 2000 óta sokat dolgozik itthon, évente 120–140 napot. Közben a Duna Televízió mellett büszke a Talentum sorozatban készített portréira – Orbán Györggyel, Demény Attilával, Jurovits Tamás koreográfussal, Tompa Gábor rendezővel készíthetett műsort, azután Kiss B. Attila operaénekessel, Kosztándi Jenő festőművésszel, Balogh József cimbalomművésszel. 1998-tól hat évig (2005 januárjáig) a Maros együttes művészeti vezetője is volt. Ez a legrégibb együttes Erdélyben, a kilencvenes években nehéz helyzetbe kerültek, nem volt koreográfusuk. Végül azért jött el onnan, mert nem tudta elérni a magyar tagozat önállóságát. A Maros együttesben együtt van a román és a magyar tagozat, s amint a közmondás is jól mondja: közös lónak túros a háta. A két tagozat közötti felfogásbeli a különbség. A magyar folklór az elmúlt években elindult egy új irányba, míg a románoknál nem alakult ki a tudományos kutatási igény. Megrekedtek valahol a Megéneklünk, Románia fesztiválok szintjén. A Maros együttesnél arra számított, hogy az RMDSZ mellé áll, támogatja az önállósulási törekvést, de nem így történt. Erdélyben jelenleg öt hivatásos magyar táncegyüttes működik: a Maros, a Hargita, a Háromszék, a Táncműhely és a nagyváradi Táncegyüttes. Működésük nincs összehangolva. Könczei zeneszerzőként is bemutatkozott, bemutatták Rapszódia című, tárogatóra és zenekarra írott művét, amelyet Kiss Gy. László klarinét- és szaxofonművész felkérésére írt. A másik művét, A fejedelem táncát Selmeczi György rendelte a nyírbátori zenekari napokra. /Bogdán László: Egy áttáncolt élet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./
2006. február 9.
A minap állítólag a sajtó nyomására napolta el a Maros megyei tanács művelődési szakbizottsága a Maros Művészegyüttes szétválásával kapcsolatos napirendi pont megvitatását. Az egyik PUNR-s önkormányzati képviselő már jó előre beharangozta a „szeparatista” kezdeményezést. A Maros Művészegyüttes évi 16 milliárd lejt „fogyaszt”, és ennek egynegyed részét sem „termeli ki”. Az is egyértelmű, hogy a magyar tagozat hozza a bevételt. Sokakat zavar, ha létrejön egy különálló, magyar társulat. /Antalfi Imola: Ki csinál „ügyet” a Maros Művészegyüttesből? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 9./
2006. február 14.
Február 13-án sajtó jelenlétében szavazott a Maros megyei tanács művelődési szakbizottsága a Maros Művészegyüttes román és magyar tagozatának különválasztásáról. A szakbizottság úgy határozott, hogy az együttes tagozatainak továbbra is együtt kell maradniuk, viszont „feljavított” felépítési szerkezettel: magyar nemzetiségű aligazgatót és könyvelőt fognak alkalmazni. Lokodi Edit megyei tanácselnök a tagozatok önálló működésének gazdasági előnyeire hivatkozott, ez a működési forma előnyösebb a művészegyüttesnek az európai uniós pénzalapok megszerzése szempontjából. Lazar Ladariu kifejtette, hogy szeparatista jellegű ügyről van szó. A végső döntés a testületé, erre valószínűleg márciusban kerül sor. /A kényszerházasság folytatódik. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 14./
2006. április 25.
Április 21-én tartották Marosvásárhelyen a hatodik Napsugár nemzetközi néptánc- találkozót, nagy sikerrel. A zene, illetve a hozzá tartozó táncok sok tájegységet lefedtek – az ausztriai Őrvidéktől a Székelyföldig. A találkozót a Marosszék Kulturális Egyesület szervezte a Napsugár néptánc-együttessel, a Maros Művészegyüttes utánpótlás-csoportjával egyetemben. Másnap Erdőcsinádra, a Gyöngykoszorúra utazott a fellépő társaság. /Nagy Botond: Napsugár néptánctalálkozó. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 25./
2006. május 2.
A Maros Művészegyüttes és a Folk Dancing and Music Egyesület szervezésében a múlt hét végén került sor az első Maros népzene- és néptánctalálkozóra Marosvásárhelyen. Fellépett a nyárádselyei, nyárádmagyarósi, mezőmadarasi, mezőpaniti hagyományőrző táncegyüttes, a mezőkölpényi hagyományos zenekar, a Maros Művészegyüttes tánckara és zenekara, valamint az utánpótlás együttes, a Napsugár fiatal tagjai. /Nagy Botond: Teljes telt ház az I. Maros néptánctalálkozón. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 2./
2006. május 29.
Az immár szórványtelepülésnek számító Marosludason május 27-én negyedszer szerveztek Gyöngykoszorú-találkozót, s erre az alkalomra magyarországi néptánccsoportot is meghívtak. A helybeli EMKE rendezvénye ismét a tájegységenkénti néptánc, népdal ünnepe volt. Fellépett többek között a marosludasi Hajdina, s ennek „kiscsoportja”, a Pohánka, a gernyeszegi Boglárka tánccsoport, a Maros Művészegyüttes utánpótlás-együttese, a Napsugár, a holtmarosi táncegyüttes, a szászrégeni Öröktűz Ápolói és a viszonylag újonnan alakult koronkai Gyöngyvirág. /Mezey Sarolta: Gyöngykoszorús örömök. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 29/
2006. június 22.
A X. Marosvásárhelyi Napok rendezvénysorozat keretében június 21-én a Kultúrpalotában adták át a díszpolgári címeket és a Pro urbe-kitüntetéseket. Idén a díszpolgári címet két magyar /Szalman Lóránt, Kiss Elemér/ és két román, illetve post mortem Szabó György Pálnak és egy románnak adományozták, Pro urbe-kitüntetést Sepp Rieder, Eric Hayes és dr. Gyimesi Endre vehetett át. Szalman Lóránt /sz. Kolozsvár, 1929. szept. 11./ Kolozsváron végezte a zenekonzervatóriumot. Marosvásárhelyen kezdetben kórusvezető, majd a Marosvásárhelyi Székely Ének- és Táncegyüttes igazgatója. Karvezetőként folytatta tevékenységét, majd a marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatója, számos hazai és külföldi turnén vett részt zenekarával. 1989. december 1-től nyugdíjas, megalapította a Musica Humana női kórust. Kiss Elemér Kolozsváron végzett matematika-fizika szakon, 1974-ben doktorált matematikából. 1951-1961 között a Bolyai Farkas Elméleti Líceum matematikatanára, 1961-1978 között a marosvásárhelyi Pedagógiai Intézet tanára, 1978-1990 között a marosvásárhelyi almérnöki intézet előadótanára, 1990-1999 között pedig a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem professzora. 2001-től a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Tudományegyetemen előadótanár, jelenleg is itt tanít. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Több könyvet és egyetemi jegyzetet adott ki. Szabó György Pál /Marosvásárhely, 1930. okt. 18. – Marosvásárhely, 2005. jan. 9./ a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem matematika-fizikát végezte el. 1952-1955 között a bukaresti Pedagógiai Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott, majd hazatért, általános iskolákban tanított. Nyugdíjazása után gazdag szociális és kulturális tevékenységet fejtett ki, tíz éven át töltötte be az EMKE elnöki tisztségét, 2001-től az EMKE tiszteletbeli elnöke. A népzene- és néptáncmozgalom kezdeményezője Maros megyében. 1995-ben Kun Kocsárd-kitüntetést kapott. Dr. Gyimesi Endre /Keszthely, 1952. okt. 20./ az ELTE irodalom szakán doktorált, Keszthelyen a könyvtár igazgatója, 1988-tól pedig a megyei levéltár igazgatója. 1994-ben választották a Marosvásárhellyel testvérváros Zalaegerszeg polgármesterévé, majd országgyűlési képviselővé. /Antalfi Imola: X. Marosvásárhelyi Napok. Díszpolgárok és Pro urbe-kitüntetettek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./
